Reggel már kelltettek 6kor, hogy előkészítsenek a műtétre, mivel második voltam a listán. Már éjféltől nem ehettem semmit. Át kellett öltöznöm, gumizoknit adtak. Átmentünk a szokásos kérdéseken, a mütétbe már előző nap írásban beleegyeztem a professzor jelenlétében. 8 korül jütt az altató orvos, ő is feltette a kötelező kérdéseket, elmagyarázta az altatást. Jópofa volt az orvos, magas vörös hajú szakállú, laza pont nem ilyennek képzeli el az ember az altatóorvost. Mondta egy órán belül visznek, mert csak egy könnyű esetük van. Szóval várakoztam. Mint kiderült a könnyű eset nem is volt könnyű, de 11 utan jöttek is értem. Amig nem vittek, addig tvt néztem az agyban, mert minden ágynal volt tv telefonnal, nettel, amire pontom pénzért előfizethettél és 20 csatornát lehetett nézni. Épp Nadal és Murray meccsét néztem az Ausztál Openrol a középdöntő ment.
Bevittek a műtőbe, ami egy hosszú folyosóból és abból leágazó szobákbol állt. A lift csak itt állt meg. Rögtön fogadott egy ápoló, aki hozzam volt rendelve, itt is ellenőriztek. Akkor bevittek az altatószobába, ahol már várt az altatóorvos, és 11.30kor elkeztek altatni, először nagyon könnyűnek éreztem a fejemet, mintha radióhullámok mennének benne, a következő amire emlékszem, hogy a doki mondta, hogy kezdődik, valószínű mert becsuktam a szemem, és mindenkinek a keze rajtam volt, és gyorsan mindenfélét pakoltak rám.
A következő dolog amire emlkészem, hogy átraknak másik ágyra és a doki mondogatja a nevemet. Még gondoltam is, hogy műtenek, ha érzem a dolgokat, de ez már utanna volt. Mondta, hogy ébredjek fel, de amire igzanán felébredtem, az az volt, amikor a nővér mondta, hogy Nadal sérülés miatt feladta a meccset, erre nyitottam ki a szemem. Akartam kérdezni, de még a cső a torkomban volt, azt eltávolítottákés kitakarították a torkomat. Akkor elkezdrék kérdezni a szokásos dolgokat: hol vagyok? ki a királynő?( a miniszterelnököt szokták kérdezni, de mivel külföldi vagyok, így gondolom inkább ezt kérdeztek, de a 10. kérdésnél már mondtam a miniszterelnököt is :)) milyen hónap va? 5 percenként kérdezgették és emelgettni kellett a lábam kezem. Amikor felébresztettek, akkor volt 13.10. Szóval elég gyors volt a műtét. 13.30 kor morfint adott a nővér, 4 szer kaptam 2 percenként, igaz nagy fájdalmam nem volt, csak nyomás az orromban és a fejemben, mintha vizet nyelnél úszás közben, meg a torkom fájt a csövektől és száraz volt. Míg a megfigyelőn voltam, addig oxigén volt rajtam, de nagyon nem is kellett, mert simán kaptam levegőt. Egy órát voltam csak ott és vittek is vissza a szobámba. Fél 3kor már a szobámban voltam.
Az orrom tele volt pakolva gézzel, igy csak a számon tudtam levegőt venni. A jobb orromon keresztül mütött a doki orvosi mikroszkóppal. Szerencsére minden szövetet és csontocskát vissza tudott pakolni a doki, amit eltavolított, hogy hozzáférjen az agyalapi mirigyhez, így nem kellett a combomból kivenni szövetet pótláshoz.
Amikor visszamentem a szobámba, éhes, szomjas voltam és szédültem, a morfintól. Este 6 körül jött Kasia látogatni, akkor már jobban voltam, hála a sajtos makaróni vacsorának amit ettem. Lassan tudtam enni, inni csak szívószállal. Kasia nagyon aggódott értem, de látta én jól viselem a dolgokat, jobban mint ő. Anyuék és Kasia is tudta mikor mentem a műtőbe és mikor jöttem ki, mert üzentem Csillának és Csilla üzent nekik, ők meg tovább. Tiszta láncot alakítottunk ki :)
Utolsó kommentek